| |
Az Édes Krémes egy régóta dédelgetett vágy kezdete, amelynek 2013-ban érkezett el az ideje.
Cukrászcsalád gyermekeként hamar betekintést nyertem a szebbnél szebb torták és sütemények készítésének folyamatába és egy igazi műhely életébe. Tulajdonképpen már akkor krémes volt a kezem és az orrom, mikor azt sem tudtam pontosan hogyan készül egy torta.
Ha tehettem, ott álltam édesapám illetve a cukrászok mellett és néztem miket varázsolnak. Természetesen a nyalakodás nem maradhatott el. Emlékszem, mindig a lisztes ládában nyúlkáltam és bámulatba ejtett a nagysága, ahogy a hűtőkamráknak is. Felejthetetlen élmény volt számomra, mikor a kemencés bácsi kivette a forró képviselőfánkot a sütőből és kaphattam egy darabot vagy kettőt. Másik nagy kedvenc a frissen sütött piskóta rolád volt, amelynek előszeretettel csíptem le a csücskeit, ezzel nem kis bosszúságot okozva a csemegés hölgyeknek, akik nem voltak boldogok.
Életem első marcipán labdatortáját talán 5-6 évesként láthattam és tátott szájjal néztem, ahogy édesapám szebbnél szebb figurákat és virágokat készít marcipánból, csokoládéból az akkori cukrásztanulóknak. Az első csokoládépasztilla készítését egy tanuló lánytól lestem el, aki a díszmunkájához készítette és a mai napig használom, ezt a technikát. Egy több méteres asztalánál vaníliás kiflit csináltak, amiben én is segédkezhettem. Természetesen nem bírtam tartani az iramot, ahogy sodorták a tésztát és nem kevés időbe tellett mire egy megfelelő kifli formát is létrehoztam.
Óóóó és a fagylaltadagolás. A szüleim dobogót raktak a lábam alá, hogy elérjem a fagylaltpultot és mérhessem a gombócokat. Gyakran megjegyezték és ma is megjegyzik, hogy de jó sütemény illatom van, ami igazán jó érzés, hiszen kevés ember mondhatja, hogy sütis illata van.
Mindezek és még sok más emlék mutatta meg a tortákhoz és a süteményekhez vezető utat.
Felnőtt fejjel végeztem el a cukrásziskolát, ahol maximálisan tudtam kamatoztatni szüleimtől megtanult, ellesett szakmai alapokat és ezeket az élményeket. Gyakorlatomat a Gerbeaud cukrászatában töltöttem és gyakori visszajárója voltam a Gundel étterem cukrász részlegének is. Mindkét helyen profi emberektől tanulhattam és életre szóló szakmai tapasztalatokat szerezhettem régi és új technológiák tekintetében is.
Nagyon fontosnak tartom a természetes ízeket és illatokat, ami csak jó minőségű alapanyagból valósulhat meg, máshogy nem nagyon.
A cukrászat egy csodálatos dolog, hiszen a kezem munkájával készítek és adok valamit. Számomra az a legfontosabb, hogy az első tekintet, falat mosollyal párosuljon, hiszen ekkor kapok egyfajta visszajelzést a munkám minőségéről. Ilyenkor szoktam mondani, hogy „Ezért a mosolyért már megérte!"
Mottóm, hogy minden torta, és más finomság egy különálló csoda, ami tiszteletet, türelmet, minőségi alapanyagot és egy cseppnyi varázst érdemel. Mi az a cseppnyi varázs? Néha látható néha láthatatlan. Ez egy fajta láthatatlan plusz, ami én vagyok. Minden egyes darabot ezzel a cseppnyi varázzsal készítem, és a tortáim ettől lehetnek „mások", különlegesek.
Puksa Edit
cukrász |
